Jön!
Songwriters', ahogy eddig még soha.
Január 31.
Jön.
:)
Főoldalra ajánlom!
Versek és Dalok légyottja - Interjú Záhonyi Enikővel, a Songwriters Klub főszervezőjével
Az évek óta futó Songwriters' Klubot többé-kevésbé valószínű mindenki ismeri (legalábbis halott már róla). Az egyedülállónak számító Klub hátteréről, múltjáról és jövőjéről beszélgettünk Záhonyi Enikővel, a Sziámi és Lidérc együttesek énekes(nő)jével, a klub főszervezőjével.
- Először értelemszerűen a kezdetekről kérdeznélek. Kinek az ötlete alapján indult el a Klub és mikor?
- A Songwriters' 2004-ben indult Müller Péter Sziámi kezdeményezésére a Trafóban. Az eredeti cél egy olyan rendezvénysorozat elindítása volt, ahol költők és zenészek, mutathatják be legújabb verseiket, dalaikat, vagyis kezdettől a költészet és a zene, ezek kapcsolata állt a középpontban. Az elmúlt négy évben a magyar irodalmi, zenei élet szinte valamennyi képviselője valóban meg is fordult a klubban, ismertek és kezdők egyaránt. Az estéket nagyon gyakran pályakezdő zenekarok koncertje zárta - Dj Joe előtt -, a fiatal generáció megmutatkozási lehetősége tehát már akkor is fontos szempontnak számított . A klub tematikája, szerkezete akkoriban egyedülálló volt. A házigazda Sziámi zenekar minden estére készített egy új dalt - a szövegeket Müller Péter Sziámi, a zenét Gasner János készítette -, legutóbbi két lemezünk is ezeket a dalokat tartalmazza. Nagyon intenzív és rendkívül izgalmas időszak volt! Az akkori szervezők, Bárdos Deák Ági, és a Hattrakció Produkció (Lehotay Judit és Horváth Veronika Házikó) a költőkön és a zenészeken kívül minden estére készültek valamilyen meglepetéssel. Voltak filmvetítések - Sőrés Zsolt vezette fel ezeket a magyar közönség számára ismeretlen filmérdekességeket -, kiállítások, borkóstolás, jósda, perform
anszok. A Trafós esteken kívül több, más kulturális rendezvényhez kapcsolódóan is szerveztünk klubesteket, pl. a Szépművészeti Múzeumban, a Tivoli Színházban, a Shure Stúdióban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
- Néhány fellépőt említs, kérlek, név szerint, a pontosság mellett a nagyságrend érzékeltetése végett is.
- A teljesség igénye nélkül: Bárdos Deák Ági, Lovasi András ( Kispál és a borz), Bródy János, Víg Mihály (Balaton), Kiss Tibor (Quimby), Varga Livus (Quimby), Tariska Szabolcs (Amorf Ördögök), Czutor Zoltán, Bérczesi Róbert ( Hiperkarma), Ujj Zsuzsi (Csókolom), Rutkai Bori, Legát Tibor, Zagar, Sickratmen, Frenk, Ludditák, Király Tamás (divattervező), Sőrés Zsolt (filmesztéta), Karafiáth Orsolya (költő), Tóth Krisztina (költő), Grecsó Krisztián (író), Harcos Bálint (költő), Kemény István (költő), Ficsku Pál (író), Peer Krisztián (költő), Térey János (költő), Király Levente (költő), Darvas Ferenc (zeneszerző), Várady Szabolcs (költő) Poós Zoltán (költő, író), Török Ádám (fuvolaművész, énekes) és még nagyon sokan mások.
- Mikor és hogyan lettél Te a főszervező?
- Én 2008 januárjában vettem át a szervezést, előtte mint a Sziámi énekese vettem részt a klub életében. Az addigi szervezőknek más elfoglaltságaik lettek, s - ezt most tudom csak igazán - mivel egy ilyen estének a megszervezése nagyon sok feladatot jelent, ők nem tudták már tovább vállalni.

- A Trafó után most már egy éve a Merlin Színház ad helyet a Songwriters’ Klubnak. Milyen okból választottátok épp ezt a helyszínt?
- Olyan befogadó intézményt kellett találnunk, amelyik a helyen kívül bizonyos anyagi támogatást is tud adni. Amennyire én látom a mai kulturális intézmények működését, ez majdnem a lehetetlennel határos, annyira nincs pénzük semmire. Ezért nagyon nagy szerencsénk volt, hogy megtaláltuk a Merlin Színházat. Magács László igazgató nem csak a helyszínt, minden technikai feltételt és az anyagi hátteret biztosítja, de olyan szervezők dolgoznak a színházban, akikkel nagyon inspiráló és megnyugtató együttműködni. Minden segítséget megadnak, igazi otthont teremtettek a Klubnak.
- Erről jut eszembe: nem gondolod, hogy az irodalmi rendezvényeken egyébként szokatlan belépő sokakat távol tart a rendezvénytől?
- Ez talán a leggyakrabban feltett kérdés: miért belépős a klub? Először is azt gondolom, hogy 750ft nem akkora összeg, amit akár egy egyetemista is ne tudna kifizetni. Demagógiának tűnhet, de komolyan gondolom, hogy annyi felesleges dologra költünk sokkal többet, miért épp a kultúra az, amiről azt gondoljuk, hogy ingyen hulljon az ölünkbe. Sok vitám volt már ezzel kapcsolatban. Úgy látom, hogy valamiért kialakult az értelmiségi, művész körökben - elég idétlenül hangzik, de nem tudom pontosabban megfogalmazni - egy olyan attitűd, hogy nekem minden csak úgy, alanyi jogon jár, mert én ennek az alomnak a kölyke vagyok, nehogy már civilként kezeljenek. Ez a kívül-, felülállás végtelenül bosszant. Éppen azok, akik valójában ebből élnek, miért nem vállalják, hogy hozzájárulnak azoknak az intézményeknek a költségeihez, amelyek őket eltartják, lehetővé teszik, hogy dolgozzanak. Tudom, hogy ez a kérdés sem ilyen egyszerű, mégis muszáj néha sarkítani, különben csak a kibúvók sorát növeljük. És ilyen helyzetekben, szerintem, nincs kibúvó. A szélsőséges esetektől, természetesen, eltekintve, de remélem, érthető, mire gondolok.
A másik szempont pedig természetesen a színház szempontja. Egy rendezvény létrejöttéhez minden feltételt megad, az anyagiakat is, ugyanakkor a saját működését is biztosítania kell valamiből. Sajnos, ott még nem tartunk, hogy a Songwriters Klub tartsa el a Merlin Színházat, de egy 750 forintos belépőjegy a minimum, ami egy együttműködéshez hozzátartozik.
- Hogyan lett a legifjabb generáció bemutatása az idei évad szervezőelve?
- Engem régóta az érdekelt, ami az általában ismertből kimaradt. Azok a költők, zenészek, zenekarok, filmesek, képzőművészek, akik valamiért nem váltak divatossá, fiatalságuknál, alkatuknál, helyzetüknél fogva. Ez utóbbi, a vidéki és a határon túli magyar kultúra szereplőinek bemutatása volt az egyik, amit fontosnak tartottam volna bemutatni. Ez egyelőre várat magára, elsősorban anyagi okok miatt. Hiszen az útiköltség, a szállás nagyon megnöveli a kiadásokat.
Visszatérve: az előbb említetteken kívül szintén régi vágyam, hogy a figyelmet, teret nem igazán kapó fiatal tehetségeknek adjunk megmutatkozási lehetőséget. Az idei évadot ezért is teljes egészében ennek jegyében szervezzük. Nagyon nagy segítségemre van ebben egy irodalmárokból álló csapat, akik részben a kortárs irodalommal foglalkoznak, részben maguk is ehhez a korosztályhoz tartoznak. Mindenképp szeretném név szerint megemlíteni őket: Buda Bori, Hegyi Gábor, Pályi Márk és - ahogy tanítványai nevezik - a spiritus rector, Fráter Zoltán. Az első találkozás után kiderült, hogy ők is úgy érzik, szükség van erre a frissítésre, jó lenne egy olyan helyet teremteni, ahol ez a generáció is közönség elé léphetne. Nagyon jó velük együtt dolgozni. Nekik és a megváltozott programoknak is köszönhető, hogy a közönség összetétele is megváltozott - ami, persze mindig függ az aznapi vendégtől is - sok egyetemista fiatal jön el esténként. Nagyon örülnék, ha sikerülne egy állandó találkozóhelyet létrehoznunk.
- Mik a kilátások a folytatás tekintetében?
- Külön téma lehetne a reklámozás problematikája, de ebbe inkább nem kezdenék bele. Talán csak annyit, hogy a zajló pesti életben nagyon nehéz a közönséget megtalálni, elérni, rengeteg program között válogathatnak, elképesztő, szerintem, a túlkínálat, ebben a kategóriában is. Ami részben nagyon jó, részben mindig újra és újra fel kell tenni a kérdést, hogy mi célból is csináljuk ezt az egészet, mi a szándék. Most a fiatalok. Aztán majd meglátjuk. A vidékek bemutatását továbbra isnagyon fontosnak tartanám, most épp egy szegedi este ötlete merült fel. Igyekszünk nem elsüllyeszteni.
- A fent említett Sziámi-albumokat leszámítva, hozzáférhetőek-e az eddigi szövegek vagy dalok valahol – esetleg tervben van-e az összegyűlt anyag kiadása valamilyen formában?
- A szövegek kötetben, ill. cd-n való megjelentetése mindig szerepelt a tervek között, de az aktuális feladatok mellett valahogy mindig elmaradt, nem volt rá idő, energia. Nagyon gyakran eszembe jutnak ezek a versek, dalok, és fájdalommal gondolok arra, hogy a pillanattal együtt eltűntek. Aminek szintén megvan a maga szépsége, lehet, hogy jó is ez így, de most hogy te is rákérdeztél, megint azt érzem, hogy egyszer bele kellene vágni, és megcsinálni. Néhány felvétel, persze, készült, ezeket igyekeztem is összegyűjteni, de nagyon sok minden hiányzik.
Szóval, nagyon jó volna, ha volna, és akkor legyen ez az újévi fogadalmam, hogy megcsináljuk.
Simon Márton
Főoldalra ajánlom!
Trubadúrok hamiskás Mollban a Merlin Színházban
2008. december 9. 21:00
Vers: Bognár Péter, Tolvaj Zoltán
Vers-zene: Rutkai Bori és Darvas Kristóf
Moderátor: Hegyi Gábor
Bebüt: Zokogó Majom zenekar
Vetítés: Rutkai Bori képei
Film: Papp Gábor Zsigmond: Tandori
Töltődj velünk, hogy töltődhessünk!
(Belépőjegy: 750 HUF + 1 db széttaposott műanyagpalack VAGY 1 db használt elem)
Bognár Péter:
Egy napnyi tér
Útról, ha úttalan is, csak útra térve
kószálhatok e napnyi térbe,
mi begöngyöl a felületébe,
hozzám tenni hiányzó részem.
Járok, átérek ívlámpa-fényen,
lépcsőn fölfelé egy nagy erkélyre,
míg befogad egy hasraesésem,
és elrejt a nevetés kert-mélye.
Tolvaj Zoltán:
A tündér metamorfózisa
bóbita bóbita táncol
filcboa csüng a nyakában
tanga dagasztja szemérmét
krómkarikák ajakában
bóbita bóbita szexi
ujjaival fuvolázik
körben az ördögök ülnek
zsebhokizó paparazzik
bóbita bóbita narkós
dús acetonszagot áraszt
bárkivel elmegy a cuccért
megteszi bármit ajánlasz
bóbita bóbita bűnbán
húslila térde a rácson
fázva rodáz a blahánál
gazdag idén a karácsony
bóbita bóbita kámfor
zajtalanul jön a mentő
mária szív a volánnál
bóbita pulzusa megnő
bóbita bóbita bólint
nincs amivé ne fajulna
felnyög a túli szerájból
bóbita bóbita hulla
Főoldalra ajánlom!
